Kézzelfoghatatlan háborúk, nap mint nap.

Közelebb hozzád, vagy hozzám, mint gondolnánk.

Megannyi csatát kellett megnyernünk és talán ugyanennyit elveszítenünk, hogy megtaláljuk magunkat a másikban, hogy a végén rájöjjünk kik is vagyunk valójában.

És hogy ki nélkül nem tudunk, vagy nem szeretnénk élni.

Egy kicsit eltüntem, egy kicsit nem írtam Nektek és ezáltal magamnak sem, de ez a nap tökéletes arra, hogy beszélgessünk egy kicsit, vagy megállj ebben a rohanó világban és meghallgasd történetem.

Történetem, melyet már sokszor és sok baráttól hallhattál, de nem baj, talán ma rájössz arra, hogy ki vagy mi a fontos az életedben.

Rengeteg történet kezdődött úgy, hogy álompár és néhány hónap múlva mégis történt valami kézzelfoghatatlan, ami miatt megingott az álomvilág.

Pedig nem volt harmadik, nem volt egetrengető változás egyikük életében sem, sőt. Lesték egymás kívánságát, odáig voltak egymásért és a másik boldogsága volt az igazi boldogság.

Könnyek között hozta el az ingjeit, mint egyfajta jelképe a leírhatatlan fájdalomnak.

Pedig csak néhány ing volt egy szekrény legmélyén, de mindketten tudták, hogy ezt most meg kell tenniük.

A lánynak, hogy rájöjjön, nem teljes a boldogsága nélküle és a fiúnak, hogy a lány rájöjjön, hogy nem teljes a boldogsága őnélküle.

A világ egyik legnehezebb dolga. 

Elengedni azt, akihez a legjobban ragaszkodsz, miközben tudod, hogy csak így lehet a Tied.

Tudjátok, úgy gondolom, hogy annyi kihíváson mentünk keresztül és annyi fájdalmat éltünk túl, hogy igenis meg kell tanulnunk a jót is értékelni, a jót is átélni, felfogni. 

Ami bármennyire is furcsán hangzik, nem egyszerű.

Sok embernek nem sikerül.

És jópáran későn jönnek rá, hogy mit és kit is veszítettek el. 

Pedig nagyon egyszerű.

Mindenki tudja, hogy szereted és hogy Ő is szeret.

Hogyhogy honnan tudom?

Onnan, hogy kirázott a hideg, miközben leírtam.

Onnan, hogy bár ritkán találkozom vele, de a barátom.

Onnan, ahogy mesél Rólad.

Onnan, ahogy ölelitek egymást a képeken.

Onnan, hogy egy hatalmas energiarobbanás vagytok, amikor a közelemben vagytok.

Onnan.....

....hogy TE is tudod, hogy egymásnak vagytok teremtve.

Csukd össze a géped, töröld le az arcodról a könnyeidet és keresd meg, bárhol is van.

 És mondd el neki, hogy vigye vissza az ingjeit.

Mert nem tudhatod meddig teheted meg ezt és hogy mennyi időtök van együtt.

Nem tudhatod meddig ölelheted, meddig élvezheted szeretetét,törődését, figyelmét és, hogy meddig nézheted, amig Ő alszik.

Még mindig itt vagy?

Menj !!!!

Sikerülni fog.

Én hiszek Benned.

Én hiszek Bennetek.

Ölel,

marek

- Photo: Pinterest -