Mindenkinek van múltja, ami lehet jó és lehet rossz, de abban egyetértünk, hogy hatással van a jövőnkre.

A kérdés már csak az, hogy mit kezdünk vele...

Na de kezdjük ott, hogy nem indult el tegnap az új céges autóm, így ma volt a második reggelem, hogy gyalog voltam, de minden rosszban van valami jó alapon, korán reggel egy barátom értemjött és elvitt a munkahelyemre. 

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kora reggeli kezdést, inkább egy közös kávézásra és beszélgetésre cseréltük, ami igencsak felnyitotta a szememet a következő, szerintem sokakat érintő témában.

Hányszor és mennyi embertől hallgattam végig szinte ugyanazokat a mondatokat:

"...szeret, de fél igazán megnyílni, elvagyunk együtt, de ott az a bizonyos vékony fal, amit nem tudunk átlépni, vagy a klasszikus és egyben a kedvencem: ...annyiszor átverték már, nem csodálom, hogy nem bízik senkiben..."

És ilyenkor a legtöbb ember csendben bólogat, belekortyol a kávéjába és némán hallgatja, ahogy a másik altatja vagy áltatja, vagy csak saját magát nyugtatja.

DE!

Ébredjetek már végre fel!

Miért jó szenvedni látni barátainkat?

Miért jó hagyni a másikat, hogy mégtöbb időt elcsesszen az életéből?

Tényleg a barátodnak tartod?

Ha bármelyik fenti 3 kérdés bántja a kis lelkedet, akkor éppen most van itt az ideje, hogy felhívd, üzenj neki, vagy leülj vele és nyíltan elmondd neki, hogy hagyja abba az önámítás csodálatos művészetét.

Mindenki a saját sorsáért felelős és ez bármennyire is sablon, ha jobban belegondolunk, ez így van. Mint ahogy Te is és én is. A legtöbb embernek volt rossz kapcsolata, rossz tapasztalata, de ettől ez nem lehet rossz hatással a jövőnkre. Tudom és látom és hallom is, amit gondolsz most, de sajnos én nem fogom simogatni a buksidat.

Szedd össze Magad, tanulj az eddigi rossz dolgokból, de ne engedd, hogy elrontsa egy esetlegesen jó és új kapcsolat kezdetét. Gondolom Te is hallottad már azt a klasszikust, hogy nem jókor találkoztunk. Micsoda csúsztatás, micsoda bullshit.

Arról hallottál már, hogy tenni is kell a dolgokért?

Még Neked is és nekem is persze. 

Kaptunk már az élettől néhány sült galambot, de ha jobban belegondolunk, kb annyit is ért az egész.

Szóval ne hagyd, hogy egy régi rossz elrontsa a hófehér újat. 

Mert nem mindenki olyan mint ő, vagy ő, vagy az a srác, vagy az a lány, akinek odaadtuk/odaadtátok a sziveteket és darabokra törte.

Önmagadban kell bízni és meghozni egy döntést.

Igenis képes vagy rá, legyen ez az új év egy új kezdet, ahol Te vagy a lényeg!

Engedd el, mert ha fontos lennél, akkor szánna rád időt, ha fontos lennél, most Veled lenne, ha Ő lenne az igazi, akkor most könnyek nélkül tudnád olvasni ezeket a sorokat.

Tudod azt mondtam ma reggel a barátomnak, hogy én nem fogok bólogatni a "szenvedéséhez", hanem igenis kap Tőlem egy akkora virtuális pofont, amekkorát csak tudok adni, hogy végre rájöjjön, hogy sokkal többet ér annál, mintsem odaadja az idejét egy olyan embernek, aki nem érdemli meg, aki nem figyel oda rá, aki ...

Ti is tudjátok miről beszélek.

Te most boldog vagy, vagy még mindig rá vársz?

Szerinted meddig fogsz élni?

És ebből az időből mennyit akarsz még neki szánni?

Ébresztő, ha csak egy jelre vársz, tessék itt van. 

Zárd le és kezdjél már végre élni!

Hiszen Neked is csak egy életed van.

Elvileg, de akkor sem kellene másra pazarolni.

Szerintem.