Hogy érted azt, hogy nem bízol benne? - kérdeztem tőle a mai ebédnél.

Eljár a barátaival, nagyon sokat dolgozik mostanában és szombaton is külön aludtunk. - válaszolta.

Láttam már a szemén, hogy arra vár, hogy megerősítsem a gondolatát, de ehelyett megfordítottam a helyzetet. 

Szerintem TE csak magadban nem bízol.

Tudod, az ember maga a bizalom, ha teljesnek érzi magát és biztos a helyében, akkor igazán élhet és soha nem sérülhet. Abban a pillanatban, ahogy a másik kezébe adja a szívét és teljes mértékben függ a másiktól, már csak a másik hangulatától, jóindulatától, vagy hozzáállásától függően történnek a dolgok.

Mondanám, hogy ez az egyik legnagyobb bátorság, hogy a testünkön kívűl hordjuk a szívünket, de így lehetünk talán a legboldogabbak és mivel az éremnek két oldala van, így válhatunk a legsebezhetőbbé egyúttal.

Szóval, szerintem nézz a tükörbe, gondold át, hogy ki vagy Te ebben a kapcsolatban, hiszen valamiért már megbíztál benne és neki adtad a szívedet.

És, ha egyszer vége lesz, akkor is azt mondhasd magadnak, hogy Te megélted a pillanatokat és csak több lettél tőle.

"Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelíditeni." Antoine, de Saint-Exupéry