Mi jár a fejedben? - kérdezte a lány.

A feledés, és bár tudom, hogy gyerekes meg minden, de mindig is hős akartam lenni, véghezvinni valami nagy dolgot, amit aztán az újságok megírnak.. meg kiemelkedőnek kellett volna lennem. - válaszolta a fiú.

Hiszen az vagy! - mondta a lány.

De érted... - reagált a fiú.

Értem, de nem értek vele egyet. - mondta szomorúan a lány és így folytattta:

Ez a mániád, hogy nyomot akarsz hagyni.

Nekem igenis különleges vagy. 

Neked az nem elég?

Azt hiszed, csak akkor van értelme az életnek, ha ország- világ az emlékezetébe vés és mindenki szeret Téged?

De képzeld, ennyi az élet, ezt kell beosztanod. Vagyok Neked én, a családod, ez az életed.

Ha ez Neked nem elég, az nagyon nagy kár, de ez is több a semminél.

Mert én szeretlek és megörzöm az emléked. - küszködött könnyeivel a lány.

Ne haragudj, igazad van. - hangzott a válasz.

Bárcsak megelégednél ennyivel. - fejezte be a gondolatát a lány.

A fiú finoman megfogta a lány arcát, mélyen a szemébe nézett és azt mondta:

Az élet szép....

Részlet: "The fault in our stars"