Nem, dehogyis tüntem el.

Csak egy kicsit egyedül szerettem volna lenni, átgondolni az életemet és eltervezni a következő lépéseimet. - mondtam neki, miután felhívott, hogy hiányolja a blogjaimat.

Tudod, az utóbbi időben nagyon sokan írtak nekem, hogy nincsenek megelégedve az életükkel, nem találják a helyüket, nem igazán értékelik magukat túl sokra és kilátástalan a jövőjük.

Természetesen ezek a "beszélgetések" engem is elgondolkoztattak arról, hogy honnan és hová tartok, de most itt nem én vagyok a lényeg.

Az elmúlt két hét elvonulásának eredményeként írodik ez a mai poszt.

Te is meg tudod csinálni, hiszen nekem is sikerült.

Nekem is sikerült újra hinni önmagamban, pedig voltam már én is mind lelkileg, mind pedig anyagilag is padlón. Ezekből tanulnunk kell, hiszen, ha nem így teszünk, akkor csak saját magunknak ártunk vele és idővel a környezetünknek is. - folytattam a beszélgetést vele.

Tudod, az embereket nem az alapján kell megítélni, hogy most hol tartanak, hanem, hogy hová szeretnének eljutni. Lehet, hogy ebben a pillanatban nem az álmaid lakásában élsz és nem vagy felhőtlenül boldog, de hidd el nekem, ennek az időszaknak is jelentősége lesz az életedben.

Nem véletlenül vagyunk ezen a bolygón.

Nem azért születtél, sőt egyetlen lény sem azért született erre a világra, hogy szenvedjen, de csak abba gondolj bele egy pillanatra, hogy ha mindig, minden tökéletes lenne, akkor egy idő után nem becsülnénk meg az élet által kapott "dolgokat".

Nekem elhiheted, hiszen én voltam már nagyon boldog  és nagyon gazdag is egy pillanat alatt és ha őszinte akarok lenni, márpedig miért is nem lennék az, nem tartott egyik sem túl sokáig. 

Na de térjünk vissza Rád.

Vagy most valahol. Tartasz most valahol. Ne felejtsd el, ez az utadnak csak az egyik állomása.

Nagyon sok kaland vár még rád, nagyon sok találkozás, sok sok feladat és pillanat. 

Csak hinned kell.

Hinned kell saját Magadban.

Erősnek kell lenned.

Példát kell mutatnod, hogy másnak is sikerülhessen, hiszen valakinek Te vagy a követendő példa, még ha nem is tudsz róla.

Te vagy a néma harcos, aki mindennap felkel reggel és megvívja a saját csatáját. Lehet ez egy csendes, senki által nem látható csatatér, de lehet, hangos és sok "áldozatot" követelő összecsapás. 

Bármelyikről is legyen szó, Te csak menj előre.

Ha elesel, keljél fel és menj tovább és tovább.

Mert el fog jönni az a nap, amikor olyan erős leszel, hogy senki nem tud még csak féltérdre sem kényszeríteni.

Az lesz életed egyik legbüszkébb napja. 

És csakis Rajtad múlik. 

Csak Te érhetsz el idáig.

Menni minden egyes nap.

Felkelni minden reggel, belenézni a tükörbe és azt mondani:

HISZEK MAGAMBAN, HISZEK ABBAN, HOGY MEG TUDOM CSINÁLNI.

 Mert szerintem elérheted az álmaidat, hiszen mi másért lennél itt? 

Végezetül egy ideillő kedvencem:

"Az álmok változnak, és ha nem is sikerül a hegyet megmásznunk, még mindig elmozdíthatjuk őket." 

Észlelés c. film

Ölellek Benneteket,

marek