Lehet, hogy most egyedül vagy, de csak azért, mert Ő is. 

Hogyhogy nem érted?

Azért találkoztunk és voltunk együtt eddig másokkal, hogy tanuljunk belőlük. Hiszen ha ott lesz az igazi, azt tényleg tudni és érezni fogjátok. Hogy honnan tudom? Mert én is már hittem azt, hogy végre megtaláltam, de eddig sosem működött igazán. Persze, voltak pillanatok, érzések, nagy vitatkozások, de elváltak útjaink. És ez így van rendjén, hiszen tanulnunk kell saját és a közös hibáinkból. Azt is tudom, hogy fájt és még talán most is fáj ott legbelül, ahol senki sem érezheti rajtunk kívül.

Hallom, ahogy mondjátok, hogy úgysem fog jönni, vagy már mennyi ideje vagyok egyedül és lassan a remény halovány fénye is elhalványul. Egészen addig van esély, amíg akár csak pislákol az a kis láng. 

Nem érted, hogyan lehetek ilyen pozitív? 

Miért ne lennék az?

Meg kell becsülnünk mindent, amit kaptunk az utunk során és átélhettünk velük. 

Mert amikor eljön az ideje, tudni fogjuk, hogy mikre vagyunk képesek, mire hogyan reagálunk és sokkal elfogadóbbak és odaadóbbak leszünk vele.

És azzal sincs baj, hogy most még csak úgy hívhatjuk, hogy vele, mert nem kell, hogy tudjuk ki is Ő valójában.

Mert majd akkor és ott találkozunk vele, amikor itt lesz az ideje.

Addig felnövünk hozzá.